Érdekes, de korántsem meglepő „törzsfejlődés” tanúi lehetünk a magyar politikai életben már az 1980-as évek végétől. A folyamatban nyomokban fellelhető a darwini elmélet, bár megítélésem szerint ott azért a gerinceseké lett a vezető szerep.

Akkor nézzük:

1956 novemberében megalakult az MSZMP és fejlődése során igazi dinoszaurusszá vált. Itt a meteoritot Gorbacsovnak hívták és Szovjetunióból érkezett. Mindjárt kettőt is küldött a dinókra, név szerint peresztrojka és glasznoszty nevűeket, mellyel sikerült is kiirtani a túlélésre alkalmatlan egyedeket. Persze maradtak túlélők, de erről majd később.

Az 1980-as évek végére, amikor már a változás szele érezhető volt furcsa pezsgés kezdődött a Kárpát-medencében is. Nagy „mammut” pártok alakultak (MDF, SZDSZ) és előkerültek régiek, akik állítólag addig illegalitásban - föld alá kényszerítve – tengették napjaikat (?) (szocdem, kisgazda, kereszténydemokrata, stb.), voltak újonnan megjelentek (Fidesz, Zöld Párt) és persze az MSZMP-KISZ romjain építkező MSZP is beszállt a táncba.

Akkor még azt hittem, azt akartam hinni, hogy a volt állampárt ifjú és kevésbé ifjú kiszolgálóit az MSZP-ben találjuk meg, hiszen a többiek bőségesen kommunistázták is őket, ahol csak lehetett, aztán meg kiderült….

A történet innen már ismert, a mammutok kihalnak, a túlélők túlélnek, a földalattiak és az újak közül az életképesek érdekes folyamatokon mentek-mennek keresztül.

Most az egyik és eddig legéletképesebb új gerinctelen fejlődését (szegény Darwin, most forog a sírjában!) vizsgáljuk meg.

1988-ban Bibó-kollégistákból, köztük többen KISZ-funkcionáriusokból (biztos nem én vagyok az egyedüli, aki ezt akkor nem tudtam és csak bámultam Nagy Imre és társai újratemetésén azt az ifjút, aki olyan beszédet mondott, amit a megelőző több mint 30 évben nyilvánosan senki) átváltozott liberális gondolkodókból megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége egy igen impulzív, kiváló szónoki képességekkel bíró, liberális értékeket valló személy, Orbán Viktor vezetésével.

1992-ben a formációt felvették a Liberális Internacionáléba, de ebben az időszakban el is tört valami a belső viszonyokban. Az, hogy ez pontosan minek volt köszönhető, elég nehéz tisztán látni, de feltűntek a párt körül olyan egykori állampárti politikusok, akik valahogy átvészelték ezt a rövid időszakot és ha háttérből is, de megint irányítani (tanácsokat adni) akartak és valahogy ez a volt KISZ-es társaság nem is tudott ellenállni.

A Fidesz megszabadulva néhány liberálistól elkezdett jobbra tolódni, és amikor már azt hitték jó úton járnak, 2002-ben sokkszerű választási vereséget szenvedtek. Ettől kezdve felgyorsult ez a folyamat és Orbán Viktor a keresztény-konzervatív értékek felvételében látta túlélés útját. Ez 2006-ban még nem hozott áttörést (igaz vélhetőleg nem kis közreműködésükkel 2006 őszén sikerült utcai megmozdulásokat kirobbantani), viszont 2010-re a gazdasági válságból felállni képtelen országban már átütő eredményt hozott.

2010-től aztán meg is kezdődött az az ámokfutás, melynek „eredményét” ma is érezzük és szenvedjük. A valaha liberális gondolatokat valló Fideszben mára már megtűrt a rasszizmus, antiszemitizmus és a nacionalizmus is. Mivel az emberek legrosszabb, legalantasabb érzéseire apellálva, folyamatos ellenségkeresés közben tudja csak fenntartani azt a politikai hatalmat, melyhez mára a klientúra és strómanok gazdasági súlya (erről majd másik alkalommal) is hatalmas segítség. És kialakult az a "polip", melynek karjai mindenhova elérnek, ja és puhatestű is.

Tényleg nem értem honfitársaimat, azokat akiknek fontos hazánk sorsa, megítélése a világ boldogabbik felén, hogy bírnak együtt élni (na jó rengetegen elhagyták az országot, tehát sokan nem bírnak) ezzel a gyalázattal, ami itt körvonalazódik. Ahol nyíltan rasszista újságírót tüntetnek ki, és olyat is, aki még a Munkásőrség oszlopos tagja volt; ahol kormánypropaganda szintjére emelték az uszítást (ismeretes, hogy Hitler az 1936-os olimpiai játékokat, ahonnan az első alkalommal volt televíziós közvetítés, a náci propaganda részévé tette, hát a magyar „köztévé” az idei olimpia alatt tudta ezt überelni).

Végig nézve a Fidesz „törzs nélküli” fejlődését felmerül bennem az a kérdés, hogy azok az ősfideszesek, akik a pénz és hatalom megszerzése érdekében végigélve ezeket az átmeneteket, megtapasztalva a volt állampárt kádereinek és kiszolgálóinak egyre növekvő befolyását a pártba, nem akarták csak azért megröntgeneztetni magukat, hogy megbizonyosodjanak a szilárd vázuk meglétéről és nem ijesztette meg őket a lelet, mely ennek hiányáról árulkodik?

Azért azt ne gondoljuk, hogy a pénz- és hatalommánia kizárólag a Fidesz sajátja!

Magyarországon akadnak mindig legjobb „tanítványok” (talán a legutóbbi ezen a néven emlegetett Sztálin-Rákosi). Persze Orbán Viktornak is van ám ilyen.

2002-ben Orbán Viktor hívására hallgatva a fideszes polgári körökhöz kapcsolódó Vona Gábor 2003-ban már a Jobbikban, a nyíltan szélsőjobboldali (egyesek szerint fasiszta, sőt náci) pártban található, melynek 2006-ban már az elnöke is lesz. Mikor rájön, hogy ebből a pozícióból soha nem fog a hatalom és pénz közelébe kerülni, nagy tanítója példáját követve, csak ellenkező irányból kezdi a pártot „befelé” tolni (hol van már a gárdista mellény, a karlendítés, a rasszista és antiszemita retorika?), megpróbálva leválasztani a párt eredeti irányvonalának követőit.

Kíváncsian várom, hogy a jobbikosok mikor fognak sorban állni az előtt a bizonyos „röntgengép” előtt, vagy a hatalom és pénz a Jobbiknál is oldja a szilárd vázat?