Biztos mindenki látott már anyamacskát, amikor nem akarja tovább táplálni kölykeit és elkezdi pofozgatni, hogy hagyják békén, de óvatosan, karmokat behúzva, nehogy megsérüljön a kölyök.

Valahogy ez jutott eszembe Orbán-Vona kapcsán. Pofozkodnak a Parlamentben, de vigyázva egymásra, mint régi harcostársaknak illik, nem nagyon belegázolva egymásba. A Fidesz a (bukott) kvóta népszavazással kihúzta a szőnyeget a Jobbik alól és az egész kampányban látszott, hogy a Jobbik nem is nagyon tud mit kezdeni az egésszel. Nem túl vehemensen kampányolt a részvétel mellett, persze támogatta a „nem” szavazatot, de vigyázott nehogy összemossák a nagytestvérrel. Persze, hogy kifelé a „markáns” irányvonal megmaradjon, osztotta Vona Orbánt strómanozással, eltitkolt vagyonokkal, korrupcióval és kapta is a válaszokat - féltő gonddal, nehogy nagyon fájjon – konditeremmel, fodrásszal és szemöldök kiszedéssel, na és persze kicsit tisztázatlan pénzügyekkel. Szórakoztatónak szórakoztató, de véletlenül sem komoly szópárbaj.

Aztán eredménytelen lett a népszavazás, Orbán meg kihirdette, hogy ő az választók egyharmadának miniszterelnöke, így elővette a régebbi jobbikos javaslatot, az alkotmánymódosítást. Amit, talán a külső szemlélő nagy meglepetésére, Vona csak feltételekkel támogatna. Nevezetesen a letelepedési kötvények árusítását is szüntesse be a Kormány és egyébként négyszemközti megbeszélést kért Orbántól, aki sietve kijelentette, hogy zsarolásnak nem enged. Azt viszont politikailag Orbán nem engedheti meg magának, hogy egy bukott népszavazást követően a „pudingszilárdságú” alaptörvény módosítását se tudja átvinni. Eltelik egy kis idő és mivel a Fideszen, na meg a KDNP-n kívül, senki nem hajlandó a szükséges szavazatokkal támogatni, csökken az ellenállás.

Némi kitérő:

Én személyesen is hallottam 1989.06.16-án egy volt Ifjúkommunista beszédét a Hősök terén, aki többek között a szovjet csapatok kivonását követelte Magyarországról. Néhány év múlva kiderült, hogy ez addigra már eldöntött tény volt (!), tehát az akkori hangzatos mondatok nyitott kapukat döngettek.

Visszatérve párosunkhoz:

Négyszemközti megbeszélést követően - én alapvetően nem értem, hogy egy ilyen megbeszélést miért nem az ülésteremben hajtanak végre, hacsak azért nem mert kiderülne, hogy alaptörvény módosításról nem is a T. Ház dönt – mindkét fél kijelentette, hogy az álláspontok nem közeledtek, egyébként, hogy mi hangzott el az titok(?)!

Aztán láss csodát Lázár János bejelentette, hogy kivezetik az államkötvényt és ennek lehetőségét, már fél éve vizsgálja a kormány! (Mit is vizsgálnak? A bevezetése óta a szakemberek állították, hogy egy rossz és drága konstrukció ráadásul nemzetbiztonsági kockázatokat is rejthet, de mivel néhány stróman és haver zsebe jól ki lett tömve, a Kormányt ez valahogy nem érdekelte! ) Most néhány pillanatig kivételesen higgyük el, hogy Lázár nem hazudik, akkor Vona, nagy tanítójának és harcostársának nyomdokain haladva nyitott kapukat döngetett, tehát egy eldöntött kérdést szabott feltételnek!

Ezek alapján a négyszemközti megbeszélés miről is szólt? Semmiről, max egyeztették, hogy ki mikor mit fog mondani, hogy a látszat azért meglegyen és mindkét fél arcvesztés nélkül ússza meg az ügyet.

Az a baj ezzel az egésszel, hogy hülyének nézik a választóikat - akik közvélemény kutatások szerint ezt azért jól tűrik -  meg vannak róla győződve, hogy ezeket a többször előhúzott trükköket a többség még mindig benyalja! Megvannak róla győződve, hogy senki nem emlékszik rá, hogy a Fidesz pártvezére és a Jobbik elnöke nem is olyan régen még harcostársak voltak és ugye holló hollónak…..

Szóval cicaharc, ami a közvéleménynek szól, csak sajnos farkasok és hiénák játsszák!