Most írhatnék arról, hogy Rákosi-féle Magyarországon 1949-ben megrendezett Világifjúsági Találkozó jelmondata szerint:
„Fiatalok, egyesüljetek, előre a tartós békéért, a demokráciáért, a népek nemzeti függetlenségéért és egy jobb jövőért!”
Ezen a VIT-en résztvevők az akkori propaganda szerint, még a Népstadion építésében is segítettek. Annak a stadionnak az építésében, melyet Rákosiék az 1960-as olimpia központi stadionjának akartak létrehozni, de tudjuk, hogy 1955-ban Róma kapta meg a rendezési jogot.
Most éppen bontják azt a stadiont, hogy építsenek egy újat, amit Orbánék a 2024-es olimpia központi stadionjának szánnak, tehát megint pályázunk, mert megint szükség van a nyomor elfedésére.
Most írhatnék arról, hogy a diktátorok már Rómában is tudták: kenyér és cirkusz kell a népnek.
És ha kevesebb a kenyér, legyen több a cirkusz!
Írhatnék a talán nem is különös párhuzamokról, melyek a kommunista diktatúra és az orbáni rendszer között találhatóak, hogy akkor is és most is sporttal próbálták elfedni a gazdasági problémákat, és aki a sportsikerek mellett ezekre is fel akarja hívni a figyelmet, az minimum „nemzetáruló”
Az viszont elgondolkodtató, hogy a fent idézett jelmondat 1949-ből és nem 2016-ból való!
Persze írhatnék az őszi tökfölösleges népszavazásról, ami az EU-t semmire sem kötelezi, kizárólag hazánk pozícióit, megítélését ronthatja, mert milyen keresztény az, aki az üldözöttek ellenében kampányol és milyen egyházfi vagy szektavezér az, aki beáll ebbe a sorba? Egyébként mi is történik, ha a komoly, milliárdokat felemésztő népszavazás következményeként nem helyeznek el nálunk kvóta alapon menekülőket? Vélhetőleg „kártérítést” kell fizetni azon országoknak, akik befogadják őket. Ezek a letelepülők kapnak EU-s papírokat, amivel szabadon közlekedhetnek Európában, tehát gond nélkül jöhetnek Magyarországra is. Szóval akkor mi értelme van a népszavazásnak?
De nem is erről szeretnék írni, hanem a magyar labdarúgó edzőkről, akik minden egyes alkalommal, amikor külföldi szövetségi kapitányt neveznek ki válogatott élére, a hazai szakma arcul köpéséről kezdenek beszélni. De milyen is ez a hazai szakma nemzetközi mércével mérve?
1986-ban voltunk utoljára világbajnokságon, 1966 óta nem jutottunk tovább a csoportunkból és 1954 óta az egyenes kieséses rendszer első körét nem éltük túl felnőtt világversenyen. Igaz, érvelni lehet azzal, hogy Egervári az U20-as csapatattal világbajnoki bronzérmet szerzett 2009-ben, de azt a csapatot holland szakemberek rakták össze és Egervárit a VB előtt tették meg a vezetőjévé. Most azok a labdarúgók, akik két éve még nyolcat kaptak Hollandiában magyar szövetségi kapitánnyal, német „technológiával” felkészítve vereség nélkül lettek csoportelsők az EB-n és a FIFA világranglista szerinti legjobb európai csapat tudta csak megadásra bírni őket. Miért is? Felmérték, hogy milyen fizikai, technikai, mentális képességeik vannak, és ahhoz építették fel precízen a taktikát az ellenfelek pontos elemzését követően, és ezek az ezerszer „kiátkozott” játékosok elhitték és meg is valósították azt, és valóban HŐSÖK lettek.
Be kell látnunk, hogy nekünk nincs Messink, C. Ronaldónk, Iniestánk, Modricsunk, de van Királyunk (de még mekkora Király!), van Geránk, Szalaink és még legalább 20 olyan játékosunk, akikkel a „Magyarországon világhírű” magyar edzők gyakorlatilag „0” azaz nulla eredményt tudtak elérni, mert sem a nemzetközi porondot, az ottani követelményeket, sem a saját játékosaik képességeit nem ismerték. Csak megsértődni tudnak és köpködni mindenkire, aki megpróbál tenni valamit is, úgy, hogy senki sem kíváncsi a véleményükre (szerencsére). Gyakorlatilag magyar klubedzőnek sem felelne meg a többségük a nemzetközi tapasztalatlanságuk miatt.
Arról nem kell álmodoznunk, hogy lesz magyar, nemzetközi mércével is jelentős klubcsapatunk és nem azért, mert nem lehet elég tehetséget találni az országban. (Olvastam, hogy Izlandon gyerekekkel is csak olyan edző foglalkozhat, akinek minimum UEFA „B” licences végzettsége van. Sikerült olyan programot végigvinniük egy maroknyi játékossal, hogy komoly ellenfelei lehetnek bármely európai válogatottnak. Amit meg lehet tanulni megtanulták és azt bármilyen testhelyzetben és napszakban is tudják. Nálunk hol vannak ilyen szakemberek a gyerekek mellett?). Pénz, sok pénz kellene még ahhoz is, hogy európai középcsapatot alakítsanak ki. Elég megnézni egy holland, belga csapat éves költségvetését és máris kiderül a különbség! Nem kongó stadionokat kell építeni, hanem szakembereket kell képezni és gyerekekkel szakszerűen foglalkozni, hogy évek múlva top csapatok figyeljenek fel rájuk és akkor majd lassan, nagyon lassan lesz pénz stadionokra és lesznek nemzetközi szintű edzőink. Előbb viszont a jelenlegi „nagy tudású”, de mindenképpen saját maguk nagyságától elájult edzőket érdemeik elismerése mellett más beosztásba kell helyezni.
Ezeknek a másokat mindig csak köpködő tudoroknak most végre a saját kudarcaikon, kishitűségükön túllépő válogatott játékosok mutatták meg, hogy többet tudnak, mint ők azt valaha is képzelték. Kissé vulgárisan: megfordultak és telibe, az arcukba köpték, vágták az igazságot! "Ezt ti nem tudjátok!"
(forrás: Index.hu)
Ezek a kiváló emberek, akik most ennyi örömet okoztak nekünk, a letéteményesei annak, hogy legyen egy tartósan jó válogatottunk és talán olyan klubcsapataink is, akik nem csak augusztusig érdekeltek a nemzetközi kupákban. Viszont ismerve a magyar valóságot, már várom, hogy a tehetségtelen, irigy, teljesítmény nélküli, de azért jól megélő magyar edzők mikor kezdik el fúrni Storckot?