„Hatot rúgtunk Angliának,

Olyan, mint egy álom!

A mi hazánk nevét zengik, szerte a világon!

……

A híres oroszlán áll a gyászos ködben

A béketábor meg piros-fehér-zöldben!

......

Túl a Don kanyaron, Isonzón, Mohácson,

Büszke most a magyar, zengik a világon..."

(Hobo)

Nem pont ezzel akartam kezdeni, de az osztrákok elleni gyönyörű győzelem, a várt, és játék képe alapján teljesen megérdemelt siker, ezt is kihozta belőlem. Pécsi kötődésűként, külön kiemelve ezen a meccsen pályára lépők közül a szintén Pécshez kötődő Gera Zolit és nem megfeledkezve arról a Dárdai Pálról (akár mindkettőről is), aki nélkül ez nem jöhetett volna létre! Hatalmas gratuláció az egész stábnak. Storck és Möller, a „vegytiszta” profik is megkönnyezték ezt az estét!!!!! Szóval GRATULA!!!!!!!!!!!!

 És vissza Pécshez.

Olvasom a tudósításokat a Zsolnay kálváriáról, arról, hogy Pécs polgármesterének, Páva Zsoltnak a cinkos passzívsága mellett, hogyan akarnak kicsinálni egy vállalkozást, melynek neve összeforrott a várossal. A recept ismert. Hasonlóan jártak el Matyi Dezsővel is a PMFC egykori tulajdonosával ( PMFC kizáratása az NB I-ből ), mivel kiakarták ebrudalni a klubtól, semmi nem volt drága, még az NB I beáldozása sem!

De még csak nem is ezekről a konkrét ügyekről, hanem általánosságokról, olyan párhuzamokról szeretnék gondolatokat megosztani, melyeket a XX: századi magyar „körbejárásról” tartok fontosnak.

 Hogy jön ide az „Évszázad mérkőzése”, az a bizonyos londoni 6:3?

Rákosiék a sportbeli siketekkel (1952 Helsinki Olimpia: 16 arany, 10 ezüst, 16 bronz. és az Aranycsapat a labdarúgásban) egy ideig el tudták terelni arról a mérhetetlen gazdasági és társadalmi problémáról a figyelmet, ami ’56-hoz vezetett. Sztálin szolgai másolása, nyomorba döntötte az országot, a folyamatos ellenség keresés (csak nem ismerős valahonnan?) és koncepciós perek, kivégzések árnyékában ideig-óráig biztatást adtak a nyomorgó országnak. Aztán Kádár „puhadiktatúrája”, mely szovjet szuronyok hegyén született és szintén kivégzésekkel indított, százezreket üldözött el az országból (már akkor is?). Persze az emberek többsége marad és élni, gyarapodni szeretne, melyre jó érzékkel rájátszva hatalmon is tartotta a rendszert a ’80-as évek végéig, amikor is a külső és belső nyomás összeroppantotta a politika rezsimet.

A váltást előkészítő erők, egyetértettek azzal, hogy békés átmenet legyen, lehetőleg óvva az MSZMP-s kádereket, vigyázva azokra az ügynöklistákra, melyek a mai napig titkosak, pedig vélhetőleg a jelenleg hatalmon lévők egy részéről is érdekes adatokkal szolgálna.

A megállapodások legnagyobb hibája az volt, hogy a privatizációból, információk-kapcsolatok és anyagi erőforrások megléte miatt a volt állampárt vezetői és egy-két külföldről hazatelepülő került ki győztesen, de ez a fel- vagy megszabadulás miatt érzett „mámorban” annyira nem volt fontos. Az Antall-kormány érezte, hogy valamit adni kellene azoknak a kisemmizett embereknek, akiktől a szocializmus alatt elvették a földjüket, üzletüket vállalkozásukat. Meggyőződésem szerint erre a lehető legrosszabb válasz volt a kárpótlási jegy, mivel egy teljesen eladósodott ország értékeit a kárpótlási jegyek felvásárlásával, fillérekért vehették meg azok, akik az előző rendszerben is a kedvezményezettek voltak. Nem gondolom, hogy Antall József nem érezte ezt a problémát, de elképzelhető, hogy a gazdasági hatalom átmentésének lehetősége is egy háttéralku eredménye volt. Ezt talán soha nem fogjuk megtudni, a sejtést azonban erősíti egy antalli mondat: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”.

Rendszerváltás egyik fiatalos, lendületes pártja volt a liberális Fidesz, mely egy érdekes keveréke volt a volt KISZ-nek, felvilágosult gondolkodóknak és koruk miatt is lázadó fiataloknak. Viszont megfelelő információ, anyagi erőforrás és tapasztalat hiányában az akkori gazdasági osztozkodásból kimaradtak.

És, mivel igaz, hogy a „gazdaság a politikai játszótér kerítése”, megfelelő gazdasági potenciál hiányában a Fidesz első kormányra kerülésekor nem is igazán tudta megalkotni a gazdasági hátországát, viszont gazdasági svindlik (székház ügy, Kaya Ibrahim, Josip Tot) nyugvópontra értek elcsendesedtek.

A második kormányra kerülésük már jól előkészített volt!

A politikai irányváltás mellett a gazdaságpolitikájukat is jól felépítették.

Ugye nemrégen nyíltan is kimondták, hogy „amit korrupciónak hívnak, az a Fidesz gazdaságpolitikája”. Pontosan ezt látjuk 2010 óta! Felhasználva az Uniótól kapott pénzeket, rátelepszenek mindenre és mindenkire. Új gazdasági elitet állítanak fel, lehetőleg olyan csereszabatos emberekkel, akiket fel lehet emelni és ugyan ilyen gyorsan és könnyedséggel el is lehet ejteni. Ebbe azért időnként vannak konfliktusok, mert nem mindegyik szereplő tűr némán, válogatott vagy időnként nem is annyira válogatott szavakkal minősítik Orbánt, de a gépezet bedarálja őket is vagy háttérbe kénytelenek vonulni nyalogatva sebeiket és számolgatva azt a nem kis summát amit ki tudtak venni az ügyletekből. A fejcserék addig mennek, amíg az ország gazdaságának nagyobbik részét „zseniális gázszerelők” fogják uralni. Egy-két multi és egy-két „mamut” azért fel tudja venni a kesztyűt, de a „személyre szabott” törvények és jogszabályok között nagyon észnél kell lenni.

Közben az önkormányzatoktól is lassan minden elvesznek, építik ki a tanácsrendszerre emlékeztető államigazgatást a fideszes polgármesterek hathatós támogatásával.

Visszakanyarodva a Zsolnayra, itt sincs más, mint az állami bank (MFB) által folyósított hitel visszafizetésében nem akartak megállapodni a Zsolnay tulajdonosával, inkább diszkont áron (követelés vásárlás esetén általában bőven 50% alatti összegről lehet beszélni) eladták egy cégnek, aki természetesen felszámoltatja, így átjátszva egy „közeli havernak”. A legfelháborítóbb, hogy Pécs polgármestere is részt vesz ebben a „csatában” és gyorsan rúg még egyet a cégen azzal, hogy átcsábítja a dolgozókat az önkormányzati üzembe.

Tiszta Rákosi rendszer lenne, ha ezek a vezetők nem a saját (családjuk) zsebük teletömésével lennének elfoglalva.

Analógia is stimmel: A dolgozó és még az országban maradó széles tömegek elszegényednek, a hatalom folyamatosan keresi a belső és külső ellenségeit, időnként vannak olyan perek is amik hasonlatosságot mutatnak a hajdani koncepciós perekkel (kész szerencse, hogy jelenleg nincs halálbüntetés) és kijutottunk az EB-re sőt nyertünk az első meccsen, sőt esélyesek vagyunk túlélni a csoport kört (igaz ezek a fiúk nem a grundokon tanultak focizni, mint Puskásék, ők már jól megfizetett profik legtöbbjük külföldön sportol, él és lát) és még Rió is lesz a nyáron………

Így hát a Cirkusz meg van, a kenyér……… (egyébként is állítólag sok az elhízott)

Rákosiékat elsöpörte ’56, de Rákosi Mátyás soha nem bűnhődött meg, csendben eléldegélt a Szovjetunióban. Vajon Orbánnak is készül már egy dácsa Oroszországban?