„……

Hernyó maradsz, bár fent keringsz.

Nem a szárny szab itt mértéket,

hanem a gerinc.” (Romhányi: Lepketánc)

avagy a remény hal meg utoljára!

Mondhatnám, hogy ugyan az, ami nagyban, de hát …..

Szita Károly polgármester, idén látványosan elrugaszkodott a demokrácia egyik legfőbb alapértékétől.

Úgy gondolta, hogy egyszemélyben dönthet, kaposváriak tízezreit érintő témában. Meg van arról győződve, hogy ő és csak is ő tudja a kiváló megoldást és gyakorlatilag parancsuralmi rendszert vezetett be a Megyei Jogú Város közgyűlésében. Mint a régi szolgálati szabályzatból tudjuk: „A parancs megfellebbezhetetlen, bírálata tilos!” (Ezt katonakoromban, úgy fordítottuk, hogy nem szabad a paranccsal nemi életet élni, mert szaporodik, persze ennyire nem körmönfont megfogalmazásban)

Elhiszem én, hogy volt Magyarország történelmében, nem is olyan régen olyan időszak, melyben megmondták, hogy ez jó nekünk és kész. Elhiszem azt is, hogy Szita Károly nosztalgiával tekint erre a pártállami múltra, talán még saját szerepét is igen pozitívnak ítéli azokból az időkből, de 1990-ben volt egy rendszerváltás és azóta állítólagosan demokrácia van ebben az országban is (jó, mondjuk 2010-óta azért ez sem teljesen igaz, de mondjuk….).

Mint ismeretes 2016.04.01-én bejelentette, hogy gumihulladék feldolgozó épül a Kaposvár Keleti Ipari Parkjába.

Épül és pont!

Nem azt jelentette be, hogy megkezdtük a tárgyalásokat egy beruházásról, sőt nem is azt, hogy a közgyűlés elé terjesztünk egy üzem megépülésének a lehetőségét, hogy megvitassuk a beruházás várható hatásait.

Nem!

Megépül és pont!

Aztán persze néhány nappal később Szita Károly és szavazógépei (12 Fideszes képviselő) megszavazta azt, ami már napokkal előtte el volt döntve.

Még az általam nem túl nagyra tartott Tarlós is előbb szavaztat meg egy-egy döntés a Fővárosi Közgyűléssel, maximum a szélesebb megvitatás elöl tér ki azzal, hogy az emberekkel ezt nem kell megvitatni, mert úgy sem áll rendelkezésükre megfelelő információ a felelős (ért. nekem megfelelő) döntés meghozatalára.

Nem Szita dönt és szavaztat!

Aztán persze tiltakozás, demonstráció, kétszer elmeszelt, majd engedélyezett népszavazási kezdeményezés elindítása és a Kaposváron eddig nem ismert, vagy fel nem ismert, népakarat más belátásra bírta Szita Károlyt és a beruházót is. Nosza, gyorsan fel is bontották a közgyűlés által, ha utólagosan jóváhagyott szerződést.

De nem ám úgy, hogy közgyűlésen megvitatják, majd az ottani döntésnek megfelelően lépnek.

Nem…

Szita Károly aláírta a szerződés közös megegyezéssel történő felmondását, majd összehívta a közgyűlést, hogy szavazzák meg azt, amit ő már eldöntött és alá is írt.

És láss csodát! A szavazógép, gazdájuk előterjesztését egyhangúlag ismét megszavazta.

És semelyikük gerince nem sajdult bele abba, hogy 74 napja pont az ellenkezőjére szavaztak teljes magabiztossággal!

Szóval így működik jelenleg a „kaposvári demokrácia”!

Az, hogy Szita Károly egy ilyen hercehurca után nem mond le, még érthető is, voltak ennél nagyobb és szégyenletesebb ügyek is, amit szemrebbenés nélkül vészelt át!

Az már viszont elgondolkodtató, hogy egyetlen ellenzéki vagy Fideszes képviselő sem kezdeményezte a közgyűlés feloszlatását, pedig maga a polgármester adta a tudtukra, hogy semmit nem számít a véleményük, csak Szita Károly akarata számít!

Egyikük sem akar tiltakozni a demokrácia megcsúfolása ellen, még ha tudja is, hogy leszavazzák, de legalább próbálná meg valamelyikük! (állítólag nekik is van csigolyákból képződményük)

És ezek, a Fidesz kiszolgálói, akarják elhitetni velünk, hogy nem a hatalom, annak minden körülmények közötti kiszolgálása, lojalitásuk aprópénzre váltása érdekli őket, hanem a választóik érdekeinek képviselete.

Kaposvár közgyűlése a mai napon, ugyanazon fideszes képviselők és Szita Károly polgármester szavazataival, felbontotta a Homatech-kel kötött szerződést, amit április elsején Szita Károly bejelentett, majd néhány nappal később meg is szavaztatott ugyan itt. (Kissé érdekes, hogy a szerződés felbontását, megint előbb írta alá Szita Károly, mint ahogy erről a közgyűlés döntött, de erre felé ez már csak így megy).

Okulásul, álljon itt ennek a „gerinces”, ide-oda szavazó társaságnak a névsora:

Szita Károly polgármester

Egyéni képviselők (1-12 vk.):

Nagy Attila, Torma János, Mihalecz András, Dr Pintér Rómeó, Dr Szép Tamás András, Borhi Zsombor, Csutor Ferenc, Oláh Lajos Imréné, Dér Tamás, Czimmermanné Németh Andrea, Gelencsér Ferencné, Dr Gilber Vilmos

A saját lelkiismeretükkel bizonyosan nem kell elszámolniuk, de választóik felé azért lenne mivel.

Egy ellenzék nélkülinek hit városban kiderült, hogy a civilekkel összefogva van DK, Együtt, LMP, Jobbik, MSZP, és nem csak kirakatnak egy látszatdemokráciában!

Szóval a „nagyurak” besz@rtak, és nem mertek kiírni egy népszavazást.

Amikor már látszott, hogy nem tudják megakadályozni az aláírásgyűjtés elindítását, akkor is az utolsó pillanatig abban hittek, hogy nem lehet összehozni a szükséges számú aláírást.

Hát de!

Annál jóval többet is!

Amikor ez kiderült Szita Károlynak, hirtelen eszébe jutottak a választói és az egység visszaállítása.

Eddig ez miért nem volt fontos?

Mit gondolhatnak Kaposvár polgárai Borhi Zsomborról és Dér Tamásról, akik az elmúlt hónapokban a beruházás ellenzőit csupán tájékozatlan, politikai hecckampány áldozatának és nem felelősen gondolkodó embereknek tartották és le is nyilatkozták ezt minden lehetséges fórumon.

Mit gondolhatnak a helyi Fideszt saját gondolatok nélkül kiszolgáló „lakájmédia”-ról, mely az utolsó pillanatig a Homatech „nagyságát” hirdette?

Beigazolódott ismét, hogy a Fideszt érvekkel, normális gondolatokkal nem, csak erővel lehet meggyőzni.

Szóval volt összefogás, volt erő és GYŐZTÜNK!

De tényleg győztünk?

Egyetlenegy pillanatig nem akarom annak a sok embernek, civilnek, pártaktivistának a munkáját lebecsülni, akik ebben részt vettek! Hatalmasat „futottunk” együtt! Hatalmas eredményt értünk el és megmutattuk a pártállamból itt ragadt vagy vele egyező nézeteket valló kaposvári vezetésnek, hogy nem dönthetnek a fejünk felett!

Ez a győzelem nagy érték, meg kell becsülni, de ha nem építkezünk belőle, akkor a napi sikeren kívül semmit sem fog érni!

Normálisan működő demokráciában, szóval nem itt, ilyen skandalum után a polgármester lemond és feloszlatja a közgyűlést, időközi választásokat írnak ki. Pont azért, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a választópolgáraik, továbbra is bennük látják a felelős városvezetés letéteményeseit. Ez persze Szita fejében meg sem fordult, mert sem magában, sem a parancsra szavazó közgyűlési többségben, jelenleg nem látja azt a potenciált, ami ismételten ott tartaná, ahova 2014-ben is választották.

Gyávák ők, nem kicsit!

Ennek a mai győzelemnek, akkor lesz igazán eredménye, ha 2019-ig fenn lehet tartani azoknak az együttgondolkodó embereknek az együttműködését, akik, ha előbb nem is, de akkor ugyanilyen erőt mutatva, fel tudják törni azt a betont, mely még odaköti Szita Károlyt a polgármesteri székéhez.

Na akkor lesz visszavonhatatlan a győzelem!

„Aki hazudik az csal,

Aki hazudik az lop”

                               (Beatrice)

A nyári „uborkaszezonban” sem hagyja a kormányunk, hogy nyugodtan tudjunk kereskedelmi célzattal kiragasztott plakátokat nézegetni! Közpénzből, az Öné, az enyém, szóval mindannyiunk adóforintjainak felhasználásával – nehogy munkanélküli legyen a propaganda miniszter – kezdődik az uszítás. Nehogy már a magyar embereknek ellenségkeresés nélkül teljen a nyara, „szép" óriás plakátok zúdítják rá a propaganda hazugságait.

Nem állítom, hogy a sok 10-100 millió elköltött pénznek nincs meg az eredménye, hiszen kiválóan el lehet fedni valós problémákat, el lehet sunnyogni Rogán esetleges megvesztegetését, el lehet terelni a kórházak, oktatás állapotáról a figyelmet (mondjuk ha erre a plakátkampányra költött összeget oda fordítanák, nem oldódna meg teljes egészében a helyzet, de sokat javíthatna), ki foglalkozik ilyen hangulatban azzal, hogy esetleg a Fidesz közelében bűnözők működnek, hogy Vajna közpénzen vett médiabirodalmát Romániába telepíti, mert ott jobb adózni a kaszinói pedig gyakorlatilag önbevallóak.

És a legfontosabb eredmény az, hogy át lehet menteni őszre azt az ellenségképet a magyar társadalom egyes rétegeinek fejében, akik minden probléma forrásának a migrációs nyomást tartják.

Keresztényi értékek megvédését hirdetik, amit szerintük más, üldözött, megnyomorított emberek kizárásával, lehet megvédeni. Nem igazán zavarja őket, hogy Ferenc pápa, aki még is csak a Katolikus Egyház feje, iránymutatásai pont az ellenkezőjét mondják, hiszen az elesettek, üldözöttek segítését befogadását hirdetik. Ha jól emlékszem volt egy zsidó ember, akit a szeretet alap eszméje vezetett és még KÖNYV-ben is leírták cselekedeteit. Ha jól emlékszem Jézusnak hívták és a Bibliának (újszövetség) a könyvet.

Magyarországon ez az egyház inkább elhallgattatja azt, aki kérdéseket mer feltenni tagjai közül.

De vissza a plakátok hazugságaihoz:

A párizsi merényletet francia és belga állampolgársággal rendelkezők követték el, akik nem voltak bevándorlók. Ezeknek az embereknek a nagyszülei – szülei vándoroltak be.

Nők elleni zaklatások száma ugrásszerűen növekszik? Hol? Mert Magyarországon az eddig átvonuló menekültek, ilyen cselekedetet, a Fidesz nagy bánatára, nem követtek el. Vannak nekünk saját zaklatóink, erőszak elkövetőink bőségesen (egyes becslések szerint Magyarországon évente 50-80 ezerre tehető a nők ellen elkövetett erőszakok száma, viszont ennek jelentős része „láthatatlan” marad).

Magyarországon, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint 250.000 munkaerőhiány miatt betöltetlen állás van! Ha a bevándorlók nem hozzánk (miért is akarnának ide jönni), hanem Európába mennek, akkor esetleg van esélye a magyar megélhetési bevándorlók hazajövetelének.

Városnyi bevándorló Magyarországra? Az utolsó elhangzott számadat ~1.300 volt. Hát városnak elég kicsi, mondjuk egy Felcsút méretű település……

1,5 millió bevándorló érkezett Európába? Az USA-ba évente 2-2,5 millió érkezik, de azért köszönik jól vannak! Hozzánk, is jöhet bárki aki különböző (itt is már többször felmerült Rogán neve) offshore cégeken keresztül letelepedési kötvényt vásárol. Őket ki ellenőrzi, ellenük miért nem lázadnak? Mert pénz illetve kölcsönt hoznak és a kötvényekkel üzletelő, ellenőrizhetetlen hátterű cégek kiválóan megélnek belőlük.

Több, mint 300 haltak meg terrortámadásban a válság kezdete óta. Ez sajnálatosan igaz, viszont Törökországban egy elvetélt, talán nem is puccs, egy éjszakája alatt ~260-an. Egyik sem jó és nem is igazolható, mint semmilyen gyilkosság sem, viszont a terror okát nem Európában kell keresni. A vallási fanatizmus minden formája veszélyes, ráadásul nehéz pontosan látni a háttérben húzódó erővonalakat és a kiváltó okokat. A vallási fanatikusokat könnyű radikalizálni, kihasználni és ez nem csak az iszlám fanatikusokra igaz, sőt nem is a vallásról szól.

Viszont, ha a plakátkampányra fordított összeget a kórházak higiéniájának javításra fordítanák Magyarországon, esélyesen évente több ezren menekülnének meg a kórházi fertőzések halálos következményeitől.

Szóval engem ebben az országban rettenetesen zavarnak az ilyen propaganda hadjáratokra kidobott pénzek, a bőrfejűek megjelenése, amikor a Fidesz és üzleti körei veszélyben érzik a saját érdekeiket, de legjobban ez zavar:

(képek forrása: internet)

Szeretem az „összeesküvés elméleteket”, mert ugyanazokat a tényeket más sorrendben, vagy más megvilágításban nézve érdekes megállapításokat lehet tenni. Talán azok a következtetések a fontosabbak, amiket ilyen levezetések után át lehet ültetni valós történések előrejelzéseként.

Itt van ez a török puccskísérlet, ami hamvába holt próbálkozásnak tűnhet, ha csak a kommunikált híreket olvassuk. Viszont ha az eseményeket más megvilágításba helyezzük, teljesen mást láthatunk, mint a hivatalos kommunikáció.

Itt van Törökország, amelyik gazdaságilag nem áll rosszul, fejlődik, tehát a szélesebb néptömegek nem feltétlenül elégedetlenkednek. Ebből nem következik, hogy puccsot hajtsanak végre, hiszen nincs meg a megfelelő tömegbázis.

Persze ettől, még lehet hatalom átvétel, de csak abban az esetben, ha a katonaság, amely azért ott elég nagy létszámú és jól felszerelt, teljes egészében egy időben bevetésre kerül, megbénítva az ország központi kommunikációját, lefegyverezve a rendőrséget stb. de nem úgy, hogy egy „maroknyi” haderő randalírozik az utcán, melynek eredményeként civilek hallnak meg és tök felesleges anyagi károk keletkeznek.

Történik egy ilyen esemény akkor, amikor a megdönteni kívánt „diktátor” közelben sincs, így a személyének megsemmisítése esélytelen.

A legtöbb, de főleg a sikeres katonai puccs úgy kezdődik, hogy likvidálják a szimbólumként tisztelt személyt amivel, minimum időt nyernek, hiszen az apparátus „fej nélkül” maradva időszakosan lebénul.

1929-ben Musztafa Kemal Atatürk az Oszmán Birodalomból alapította Törökországot és a demokrácia őrzőjének a hadsereget nevezte meg. Ezért még értelmezhető is lenne a hadsereg lépése,de.......

......ahogy a hírekből látszik Erdogan speciális demokrácia értelmezése nem pont az amit Európában demokráciának neveznek. Sokkal jobban hasonlít a putyini felfogáshoz, hiszen ellenzékieket, kritikus újságírókat börtönöznek be, tüntetnek el, minden büntetendő, ami az államfő tevékenységét bírálja. Így „sérthetetlenné” téve Erdogant.

Persze a gazdasági fellendülés közben is vannak másként gondolkodó vagy egyáltalán gondolkodók és van az a szint, amikor már egyesével körülményes ezek forgalomból történő kivonása.

Egy ilyen elvetélt puccskísérlet viszont kiváló alkalmat adhat a tömeges leszámolásra, az esetlegesen másként gondolkodók megfélemlítésére.

Milyen puccs az ahol egy ~ 75 milliós országban csak néhány egység vesz részt, kormány tagjai és az államfő is sértetlenül megússza, viszont másnap a hírek, már ezernél is több bíró menesztéséről szólnak (én nem hallottam, hogy a bírói kar az alatt az egy éjszaka alatt, ekkora létszámban bármit is tett volna).

Ez sokkal inkább közvetve a vezetésből irányított tisztogatásnak látszik, mint valós államrend ellen irányuló megmozdulásnak, járulékos veszteségek betervezésével, hogy még indokoltabb legyen a gyors leszámolás.

Magyarországon erre miért is érdemes figyelni (eltekintve attól, hogy messze földön - nagyjából csak ott - elismert külügyminiszterünk terrorcselekménynek (?) nyilvánította, ami nagyjából azt jelenti: vagy nem tudja mi történt vagy nincs tisztában a szó jelentésével)?

Hasonló, ha nem is ennyire nyílt rendszert épít ki a Fidesz Magyarországon.

A „Vezér” védelme mindenek felett (már tüntetni sem szabad a házánál, hiszen az Alkotmánybíróság is a orbáni kottából játszik a demokrácia és a szólásszabadság védelme helyett)! A médiumok központi irányelvek alá vonása. Hatalmas költségvetetési pénzek propaganda célokra fordítása. Valós problémák elfedése külső és belső ellenség kereséssel.

Viszont itt a gazdaság gyakorlatilag az EU pénzek miatt működik úgy ahogy, így azért némi látszatot fenn kell tartani még.

Az ellenség keresés itt kissé nehezebb, hiszen nincsenek olyan ellenségnek kikiáltható népcsoportok, mint a török vezetésnek a kurdok. Nekünk viszont vannak, illetve Orbán nagy bánatára nincsenek migránsaink, akik ellen éppen hergeli a társadalom egy részét. Ráadásul a nem létező migránsaink itt nem is követnek el semmit (vannak nekünk saját magyar bűnelkövetőink szép számmal, nincs szükségünk importra), így kezd erőtlen lenni az állandó migránsozás. Csak nehogy ötleteket kapjon Törökországból vagy Oroszországból, hogyan kell valósnak látszó veszélyérzetet kelteni.

Sikerült összegyűjtenünk az előírtnál jóval több aláírást a helyi népszavazás kiírásához! Fontos hangsúlyoznom, hogy ez még nem a „verseny” megnyerése, csupán az osztályozó volt.

Egy kis visszatekintés a közelmúlt eseményeire:

2016. április 1-én Szita Károly polgármester puccsszerűen bejelentette, hogy gumihulladék-feldolgozó üzem fog épülni Kaposváron. Az, hogy erre semmilyen felhatalmazása nem volt, cseppet sem zavarta. Gyorsan összehívott egy rendkívüli közgyűlést és a fideszes többséggel meg is szavaztatta a Százhalombattáról és Pest megyéből már kiebrudalt Homatech-beruházást.

Ezután a helyi ellenzéki pártok példaértékű összefogása, valamint a kaposvári és környező települések civiljei olyan mozgalmat indítottak el, amilyet a kaposvári fideszes önkényurak még nem láttak.

Némi huzavona, kétszeri elutasítás, majd törvényszéki határozat alapján megkezdődhetett az aláírásgyűjtés a helyi népszavazás kiírásáért.

A városvezetés bízhatott ugyan abban, hogy a nem egyszerű feltételeket úgysem tudja teljesíteni kezdeményező magánszemély, Pintér Attila (aki, amikor nem magánszemély, akkor az MSZP helyi szervezetének elnöke, önkormányzati képviselő és tanácsnok), hiszen 30 nap alatt kellett összegyűjteni a szavazásra jogosult kaposvári állandó lakhellyel rendelkező polgárok 25 százalékának támogató aláírását. Ez közel 13.500 aláírást jelent! Összehasonlításként: ez körülbelül 1.500 aláírással több, mint ahány szavazattal 2014-ben Szita Károlyt polgármesterré választották (11.986)!

De beindult a gépezet. Állandó aláírásgyűjtő pontok létesültek Kaposvár-szerte, rengeteg civil jelentkezett önkéntesnek.

Az aláírásgyűjtésben már gyakorlatot szerzett, ez ügyben együttműködő ellenzéki pártok olyan utcaszintű területi felosztást dolgoztak ki, melynek alapján nem maradhatott „fehér folt” a városban. Engem személyesen több közeli vagy távolabbi ismerős is megkeresett, akik részt kívántak venni az akcióban, mert az önkény ilyen szintjét már nem voltak hajlandóak elviselni.

Természetesen a pártok támogatása sem csak a logisztikai háttér biztosításában merült ki. A helyi és országos kampányokban edződött aktivisták is tették a dolgukat. És jöttek a segítők Budapestről, Pécsről, Szigetvárról, Keszthelyről, Szentendréről és még ki tudja hány helyről, akik szintén az utcákat járva, házakhoz becsöngetve gyűjtötték az aláírásokat. Segítőink között pártvezetők is feltűntek, például az Együtt elnöke, Szigetvári Viktor háromszor is „talpalt” a városban. Az egyik érdekes eset pont hozzá fűződik: amikor a kaposvári Szigetvári utcában gyűjtött,vele szemben megállt egy motoros, aki talán elsőre el sem hitte, hogy kit lát, aztán egy jó beszélgetés lett a találkozásból.

Közben azért érdekes dolgok is kiderültek: a Homatech tanúsítványai talán nem is érvényesek, az egyetemi tanulmány talán nem is valós és  közokirat-hamisítás gyanúja miatt feljelentés is született.

Saját maga és a fideszes képviselők jelentősen amortizálódott tekintélyét észlelve Szita Károly taktikát váltott, hiszen aláírásával támogatta a népszavazás kiírását, sőt így tett a némaságba burkolózó parlamenti képviselő Gelencsér Attila, majd a kaposvári képviselő testület több fideszes tagja is.

Arra a kérdésre azonban a mai napig nem hajlandó a polgármester úr válaszolni, hogy miért nem írt ki saját hatáskörben népszavazást vagy miért nem terjesztette közgyűlés elé annak lehetőségét.

Válasz arra sincs (illetve a közhangulatot érzékelve azért van), hogy a harcos szavazógép több tagja hirtelen miért tartotta fontosnak aláírásával is támogatni a referendum kiírását. Én a tisztelt olvasó fantáziájára bízom a választ...

Szita Károly érzékelve a „veszélyt” városjárásba kezdett.

Eddig is tartott olyan lakossági fórumokat, amikor meghirdetett időpontokban, kitelepülve egyes városrészek problémáit meg lehetett vele beszélni, most viszont saját maga, sárga mappával a kezében játszótéren, buszon, egyéb köztereken kezdeményez beszélgetést a kaposváriakkal, és - nem teljesen elszakadva állítólagos pártállami múltjától - jegyzeteli az ott elhangzottakat.

De mi is az az 1-0?

A mai napon a referendum kezdeményezője a többi ellenzéki párt, valamint a civilek képviselőivel együtt leadta a helyi választási bizottságnak az összegyűjtött

18.790

azaz

Tizennyolcezer-hétszázkilencven aláírást!

Még egyszer emlékeztetőül: Szita Károlyt 11.986 szavazattal választották polgármesterré!

Az összegyűjtött aláírások száma lényegesen több a szükségesnél. Ezek után minden bizonnyal megkezdődik az aláírások hitelesítése és biztosak lehetünk abban is, hogy nagyítóval fognak minden egyes sort megvizsgálni, de reményeink szerint ez sem tudja majd megakadályozni azt, hogy a kaposváriak népszavazáson mondhassanak véleményt a tervezett gumifeldolgozóról, közvetetten pedig Szita Károly és a fideszes helyi hatalom tevékenységéről.

Szóval az osztályozó abszolválva, némi szusszanás után jöhet a következő forduló, a kampány, majd az (ügy-)döntő forduló, a helyi népszavazás!

Köszönet mindenkinek, aki aláírásával, munkájával segítette azt, hogy a kaposváriak megkapják a döntés lehetőségét!

Ugye senki előtt nem ismeretlen az alábbi mondás:

„A mi kommunistánk az jó, a ti kommunistátok rossz!”

Akkoriban keletkezhetett, amikor a rendszerváltást követően a pártokban feltűntek a volt MSZMP-s politikusok és jutott belőlük mindenhova bőven.

Már a Tanú című filmben is volt egy jelenet, amikor Pelikán gátőr háza leégett és számon kérte Csetneky tűzoltó parancsnokot a késlekedés miatt, sőt még szóvá is tette nyilas múltját, amire azt a választ kapta, hogy "a kis nyilasoknak megbocsátottak!”

Ahogy elnézem a Fidesz valahogy így van a bűnözőkkel is!

Kit is lehet bűnözőnek nevezni?

                                                                                                             (forrás: WikiSzótár)

Rogán „nem ismerem Portik Tamást” Antal nem jelent meg egy bírósági szembesítésen, ahol is Portik Tamás kijelentette, hogy 10 millió forint értékű eurót adott át Rogán Antalnak, bizonyos belvárosi ingatlanügyekkel kapcsolatban.

                                                                                                                        (kép: civilhtes.net)

Lázár János gyorsan le is szögezte, hogy elítélt bűnözőkkel sem a kabinet tagjainak, sem a Fidesznek nincs közös platformjuk és nehogy már szavahihető legyen valaki, akit jogerősen elítéltek.

Azért vannak ügyek, ahol nem ennyire finnyásak:

Itt van mindjárt a legismertebb ismeretlen szürke eminenciásuk, Habony Árpád, aki valahogy mindig odakeveredik "teljesen ismeretlenül” a döntéshozó fideszesek közelébe és ellátja őket jó tanácsokkal, "természetesen" mindennemű ellenszolgáltatás nélkül. (Tudom én, hogy vannak fényevők és levegőből élők is, de ők nem biztos, hogy ilyen színvonalon tudnak élni, mint ahogy Habony életviteléből erre következtetni lehet)

Na szóval Habony Árpádot garázdaság miatt jogerősen elítélték, mégis ott sertepertél a kormány és a Fidesz körül, meghallgatják, megfogadják a tanácsait és elhiszik, amit mond, tehát ő az egyik „jó bűnöző”!

A következő nagyágyú, Farkas Flórián sem teljesen makulátlan előéletű. A Wikipédia szerint:

„Büntetőeljárások:

1975 és 1982 között háromszor ítélték el, felfüggesztett és végrehajtandó szabadságvesztésre egyaránt.

1996-ban ügyészségi vizsgálat indult a Lungo Drom által létrehozott alapítványok ügyében. Ennek eredményeként 1998-ban vádat emeltek ellene hűtlen kezelés és a számviteli fegyelem megsértése miatt. Azonban Göncz Árpád köztársasági elnöktől eljárási kegyelmet kapott, így a bírósági tárgyalás elmaradt. A kegyelmi eljárás iratait 30 évre titkosították.”

És ennek ellenére sok milliárdot sikerült a kezeihez, illetve az általa irányított ÖRO-hoz tolni, hogy annak elköltése országos botránnyá dagadjon, sajnos egyenlőre minden jogi következmény nélkül.

Persze mások is vannak, akik úgy tűnik, jó kapcsolatot ápolva a Fidesszel a gazdasági életben próbálnak szerencsét, nem teljesen "szűzies" múlttal - avagy Szita Károly esete István Gáborral.

Szita Károlyról azért azt tudjuk, hogy szavakban Kaposvárért minden megtesz, „felvirágoztatja”, figyel arra, hogy a kirakat szép legyen, de igazi beruházást, termelő üzemet korszerű infrastruktúra hiányában nem tud a városba csábítani. Aztán feltűnt a Homatech vezérigazgatója, István Gábor, akit gumifeldolgozó technológiájával együtt már kiebrudaltak Százhalombattáról, de egész Pest megyéből is, és megállapodtak, hogy Kaposvár határában megépülhet ez a környezetvédelmi, egészségügyi szempontokból is minimum véleményes (több szakember szerint jelentős környezetszennyezési kockázattal bíró) beruházás. Gyorsan kiderült, hogy az István Gábor vezette cég jó kapcsolatokat ápol  a kormánnyal is, hiszen rapid gyorsasággal nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánították a projektet.

                                                                                                                           (forrás: kapost.hu)

Nos István Gáborról is kiderült, hogy gazdasági bűncselekményekért már volt elítélve, de ezzel együtt is szalonképes, szavahihető ember az Orbán-kormányt és a Fidesz kritika nélkül kiszolgáló Szita Károly és Kaposvár fideszes önkormányzati képviselői előtt.

Hogy az elfogultság vádja ne érhessen, el kell mondanom, hogy vannak olyanok, akik mögül gond nélkül kihátrál a Fidesz, persze csak akkor, ha semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy megvédje. Arra azért nagyon vigyázva, nehogy a kegyvesztettek azonnal egzisztenciális hátrányt szenvedjenek. Ilyen volt az országos médiumokban többször szereplő, hazudozó, de a napokban jogerősen elítélt Balogh „Vak komondor” József, akit erőszakos bűncselekmény, ráadásul családon belüli erőszak miatt ítéltek el, vagy a gazdasági bűncselekmény miatt elítélt pécsi képviselőnő, Fodor „Ordenáré” Ibolya esete. Mindkét esetben a Fideszből történő kilépés mellett a képviselői mandátum - és persze az ezért járó fizetés - megtartása volt a "szankció".

Ha az az állítás igaz, hogy "bűnöző az, akit bűncselekmény elkövetésért jogerősen elítéltek" (a fenti definíció szerint az), akkor igaz az is, hogy az

„Az én bűnözőm jó bűnöző, a te bűnöződ meg rossz”!

Legalábbis fideszes körökben a jelek szerint ez az elv érvényesül.

Most írhatnék arról, hogy Rákosi-féle Magyarországon 1949-ben megrendezett Világifjúsági Találkozó jelmondata szerint:

„Fiatalok, egyesüljetek, előre a tartós békéért, a demokráciáért, a népek nemzeti függetlenségéért és egy jobb jövőért!”

Ezen a VIT-en résztvevők az akkori propaganda szerint, még a Népstadion építésében is segítettek. Annak a stadionnak az építésében, melyet Rákosiék az 1960-as olimpia központi stadionjának akartak létrehozni, de tudjuk, hogy 1955-ban Róma kapta meg a rendezési jogot.

Most éppen bontják azt a stadiont, hogy építsenek egy újat, amit Orbánék a 2024-es olimpia központi stadionjának szánnak, tehát megint pályázunk, mert megint szükség van a nyomor elfedésére.

Most írhatnék arról, hogy a diktátorok már Rómában is tudták: kenyér és cirkusz kell a népnek.

És ha kevesebb a kenyér, legyen több a cirkusz!

Írhatnék a talán nem is különös párhuzamokról, melyek a kommunista diktatúra és az orbáni rendszer között találhatóak, hogy akkor is és most is sporttal próbálták elfedni a gazdasági problémákat, és aki a sportsikerek mellett ezekre is fel akarja hívni a figyelmet, az minimum „nemzetáruló”

Az viszont elgondolkodtató, hogy a fent idézett jelmondat 1949-ből és nem 2016-ból való!

Persze írhatnék az őszi tökfölösleges népszavazásról, ami az EU-t semmire sem kötelezi, kizárólag hazánk pozícióit, megítélését ronthatja, mert milyen keresztény az, aki az üldözöttek ellenében kampányol és milyen egyházfi vagy szektavezér az, aki beáll ebbe a sorba? Egyébként mi is történik, ha a komoly, milliárdokat felemésztő népszavazás következményeként nem helyeznek el nálunk kvóta alapon menekülőket? Vélhetőleg „kártérítést” kell fizetni azon országoknak, akik befogadják őket. Ezek a letelepülők kapnak EU-s papírokat, amivel szabadon közlekedhetnek Európában, tehát gond nélkül jöhetnek Magyarországra is. Szóval akkor mi értelme van a népszavazásnak?

De nem is erről szeretnék írni, hanem a magyar labdarúgó edzőkről, akik minden egyes alkalommal, amikor külföldi szövetségi kapitányt neveznek ki válogatott élére, a hazai szakma arcul köpéséről kezdenek beszélni. De milyen is ez a hazai szakma nemzetközi mércével mérve?

1986-ban voltunk utoljára világbajnokságon, 1966 óta nem jutottunk tovább a csoportunkból és 1954 óta az egyenes kieséses rendszer első körét nem éltük túl felnőtt világversenyen. Igaz, érvelni lehet azzal, hogy Egervári az U20-as csapatattal világbajnoki bronzérmet szerzett 2009-ben, de azt a csapatot holland szakemberek rakták össze és Egervárit a VB előtt tették meg a vezetőjévé. Most azok a labdarúgók, akik két éve még nyolcat kaptak Hollandiában magyar szövetségi kapitánnyal, német „technológiával” felkészítve vereség nélkül lettek csoportelsők az EB-n és a FIFA világranglista szerinti legjobb európai csapat tudta csak megadásra bírni őket. Miért is? Felmérték, hogy milyen fizikai, technikai, mentális képességeik vannak, és ahhoz építették fel precízen a taktikát az ellenfelek pontos elemzését követően, és ezek az ezerszer „kiátkozott” játékosok elhitték és meg is valósították azt, és valóban HŐSÖK lettek.

Be kell látnunk, hogy nekünk nincs Messink, C. Ronaldónk, Iniestánk, Modricsunk, de van Királyunk (de még mekkora Király!), van Geránk, Szalaink és még legalább 20 olyan játékosunk, akikkel a „Magyarországon világhírű” magyar edzők gyakorlatilag „0” azaz nulla eredményt tudtak elérni, mert sem a nemzetközi porondot, az ottani követelményeket, sem a saját játékosaik képességeit nem ismerték. Csak megsértődni tudnak és köpködni mindenkire, aki megpróbál tenni valamit is, úgy, hogy senki sem kíváncsi a véleményükre (szerencsére). Gyakorlatilag magyar klubedzőnek sem felelne meg a többségük a nemzetközi tapasztalatlanságuk miatt.

Arról nem kell álmodoznunk, hogy lesz magyar, nemzetközi mércével is jelentős klubcsapatunk és nem azért, mert nem lehet elég tehetséget találni az országban. (Olvastam, hogy Izlandon gyerekekkel is csak olyan edző foglalkozhat, akinek minimum UEFA „B” licences végzettsége van. Sikerült olyan programot végigvinniük egy maroknyi játékossal, hogy komoly ellenfelei lehetnek bármely európai válogatottnak. Amit meg lehet tanulni megtanulták és azt bármilyen testhelyzetben és napszakban is tudják. Nálunk hol vannak ilyen szakemberek a gyerekek mellett?). Pénz, sok pénz kellene még ahhoz is, hogy európai középcsapatot alakítsanak ki. Elég megnézni egy holland, belga csapat éves költségvetését és máris kiderül a különbség! Nem kongó stadionokat kell építeni, hanem szakembereket kell képezni és gyerekekkel szakszerűen foglalkozni, hogy évek múlva top csapatok figyeljenek fel rájuk és akkor majd lassan, nagyon lassan lesz pénz stadionokra és lesznek nemzetközi szintű edzőink. Előbb viszont a jelenlegi „nagy tudású”, de mindenképpen saját maguk nagyságától elájult edzőket érdemeik elismerése mellett más beosztásba kell helyezni.

Ezeknek a másokat mindig csak köpködő tudoroknak most végre a saját kudarcaikon, kishitűségükön túllépő válogatott játékosok mutatták meg, hogy többet tudnak, mint ők azt valaha is képzelték. Kissé vulgárisan: megfordultak és telibe, az arcukba köpték, vágták az igazságot! "Ezt ti nem tudjátok!"

                                                                                                                                            (forrás: Index.hu)

Ezek a kiváló emberek, akik most ennyi örömet okoztak nekünk, a letéteményesei annak, hogy legyen egy tartósan jó válogatottunk és talán olyan klubcsapataink is, akik nem csak augusztusig érdekeltek a nemzetközi kupákban. Viszont ismerve a magyar valóságot, már várom, hogy a tehetségtelen, irigy, teljesítmény nélküli, de azért jól megélő magyar edzők mikor kezdik el fúrni Storckot?

„Hatot rúgtunk Angliának,

Olyan, mint egy álom!

A mi hazánk nevét zengik, szerte a világon!

……

A híres oroszlán áll a gyászos ködben

A béketábor meg piros-fehér-zöldben!

......

Túl a Don kanyaron, Isonzón, Mohácson,

Büszke most a magyar, zengik a világon..."

(Hobo)

Nem pont ezzel akartam kezdeni, de az osztrákok elleni gyönyörű győzelem, a várt, és játék képe alapján teljesen megérdemelt siker, ezt is kihozta belőlem. Pécsi kötődésűként, külön kiemelve ezen a meccsen pályára lépők közül a szintén Pécshez kötődő Gera Zolit és nem megfeledkezve arról a Dárdai Pálról (akár mindkettőről is), aki nélkül ez nem jöhetett volna létre! Hatalmas gratuláció az egész stábnak. Storck és Möller, a „vegytiszta” profik is megkönnyezték ezt az estét!!!!! Szóval GRATULA!!!!!!!!!!!!

 És vissza Pécshez.

Olvasom a tudósításokat a Zsolnay kálváriáról, arról, hogy Pécs polgármesterének, Páva Zsoltnak a cinkos passzívsága mellett, hogyan akarnak kicsinálni egy vállalkozást, melynek neve összeforrott a várossal. A recept ismert. Hasonlóan jártak el Matyi Dezsővel is a PMFC egykori tulajdonosával ( PMFC kizáratása az NB I-ből ), mivel kiakarták ebrudalni a klubtól, semmi nem volt drága, még az NB I beáldozása sem!

De még csak nem is ezekről a konkrét ügyekről, hanem általánosságokról, olyan párhuzamokról szeretnék gondolatokat megosztani, melyeket a XX: századi magyar „körbejárásról” tartok fontosnak.

 Hogy jön ide az „Évszázad mérkőzése”, az a bizonyos londoni 6:3?

Rákosiék a sportbeli siketekkel (1952 Helsinki Olimpia: 16 arany, 10 ezüst, 16 bronz. és az Aranycsapat a labdarúgásban) egy ideig el tudták terelni arról a mérhetetlen gazdasági és társadalmi problémáról a figyelmet, ami ’56-hoz vezetett. Sztálin szolgai másolása, nyomorba döntötte az országot, a folyamatos ellenség keresés (csak nem ismerős valahonnan?) és koncepciós perek, kivégzések árnyékában ideig-óráig biztatást adtak a nyomorgó országnak. Aztán Kádár „puhadiktatúrája”, mely szovjet szuronyok hegyén született és szintén kivégzésekkel indított, százezreket üldözött el az országból (már akkor is?). Persze az emberek többsége marad és élni, gyarapodni szeretne, melyre jó érzékkel rájátszva hatalmon is tartotta a rendszert a ’80-as évek végéig, amikor is a külső és belső nyomás összeroppantotta a politika rezsimet.

A váltást előkészítő erők, egyetértettek azzal, hogy békés átmenet legyen, lehetőleg óvva az MSZMP-s kádereket, vigyázva azokra az ügynöklistákra, melyek a mai napig titkosak, pedig vélhetőleg a jelenleg hatalmon lévők egy részéről is érdekes adatokkal szolgálna.

A megállapodások legnagyobb hibája az volt, hogy a privatizációból, információk-kapcsolatok és anyagi erőforrások megléte miatt a volt állampárt vezetői és egy-két külföldről hazatelepülő került ki győztesen, de ez a fel- vagy megszabadulás miatt érzett „mámorban” annyira nem volt fontos. Az Antall-kormány érezte, hogy valamit adni kellene azoknak a kisemmizett embereknek, akiktől a szocializmus alatt elvették a földjüket, üzletüket vállalkozásukat. Meggyőződésem szerint erre a lehető legrosszabb válasz volt a kárpótlási jegy, mivel egy teljesen eladósodott ország értékeit a kárpótlási jegyek felvásárlásával, fillérekért vehették meg azok, akik az előző rendszerben is a kedvezményezettek voltak. Nem gondolom, hogy Antall József nem érezte ezt a problémát, de elképzelhető, hogy a gazdasági hatalom átmentésének lehetősége is egy háttéralku eredménye volt. Ezt talán soha nem fogjuk megtudni, a sejtést azonban erősíti egy antalli mondat: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”.

Rendszerváltás egyik fiatalos, lendületes pártja volt a liberális Fidesz, mely egy érdekes keveréke volt a volt KISZ-nek, felvilágosult gondolkodóknak és koruk miatt is lázadó fiataloknak. Viszont megfelelő információ, anyagi erőforrás és tapasztalat hiányában az akkori gazdasági osztozkodásból kimaradtak.

És, mivel igaz, hogy a „gazdaság a politikai játszótér kerítése”, megfelelő gazdasági potenciál hiányában a Fidesz első kormányra kerülésekor nem is igazán tudta megalkotni a gazdasági hátországát, viszont gazdasági svindlik (székház ügy, Kaya Ibrahim, Josip Tot) nyugvópontra értek elcsendesedtek.

A második kormányra kerülésük már jól előkészített volt!

A politikai irányváltás mellett a gazdaságpolitikájukat is jól felépítették.

Ugye nemrégen nyíltan is kimondták, hogy „amit korrupciónak hívnak, az a Fidesz gazdaságpolitikája”. Pontosan ezt látjuk 2010 óta! Felhasználva az Uniótól kapott pénzeket, rátelepszenek mindenre és mindenkire. Új gazdasági elitet állítanak fel, lehetőleg olyan csereszabatos emberekkel, akiket fel lehet emelni és ugyan ilyen gyorsan és könnyedséggel el is lehet ejteni. Ebbe azért időnként vannak konfliktusok, mert nem mindegyik szereplő tűr némán, válogatott vagy időnként nem is annyira válogatott szavakkal minősítik Orbánt, de a gépezet bedarálja őket is vagy háttérbe kénytelenek vonulni nyalogatva sebeiket és számolgatva azt a nem kis summát amit ki tudtak venni az ügyletekből. A fejcserék addig mennek, amíg az ország gazdaságának nagyobbik részét „zseniális gázszerelők” fogják uralni. Egy-két multi és egy-két „mamut” azért fel tudja venni a kesztyűt, de a „személyre szabott” törvények és jogszabályok között nagyon észnél kell lenni.

Közben az önkormányzatoktól is lassan minden elvesznek, építik ki a tanácsrendszerre emlékeztető államigazgatást a fideszes polgármesterek hathatós támogatásával.

Visszakanyarodva a Zsolnayra, itt sincs más, mint az állami bank (MFB) által folyósított hitel visszafizetésében nem akartak megállapodni a Zsolnay tulajdonosával, inkább diszkont áron (követelés vásárlás esetén általában bőven 50% alatti összegről lehet beszélni) eladták egy cégnek, aki természetesen felszámoltatja, így átjátszva egy „közeli havernak”. A legfelháborítóbb, hogy Pécs polgármestere is részt vesz ebben a „csatában” és gyorsan rúg még egyet a cégen azzal, hogy átcsábítja a dolgozókat az önkormányzati üzembe.

Tiszta Rákosi rendszer lenne, ha ezek a vezetők nem a saját (családjuk) zsebük teletömésével lennének elfoglalva.

Analógia is stimmel: A dolgozó és még az országban maradó széles tömegek elszegényednek, a hatalom folyamatosan keresi a belső és külső ellenségeit, időnként vannak olyan perek is amik hasonlatosságot mutatnak a hajdani koncepciós perekkel (kész szerencse, hogy jelenleg nincs halálbüntetés) és kijutottunk az EB-re sőt nyertünk az első meccsen, sőt esélyesek vagyunk túlélni a csoport kört (igaz ezek a fiúk nem a grundokon tanultak focizni, mint Puskásék, ők már jól megfizetett profik legtöbbjük külföldön sportol, él és lát) és még Rió is lesz a nyáron………

Így hát a Cirkusz meg van, a kenyér……… (egyébként is állítólag sok az elhízott)

Rákosiékat elsöpörte ’56, de Rákosi Mátyás soha nem bűnhődött meg, csendben eléldegélt a Szovjetunióban. Vajon Orbánnak is készül már egy dácsa Oroszországban?

Bár Szita Károly és fideszes városvezetése Kaposvár jegyzőjével karöltve minden elkövetett annak meghiúsítása érdekében, hogy a város polgárai kinyilváníthassák véleményüket a Homatech Recycling Zrt. gumifeldolgozó üzemének Kaposvárra telepítéséről, a Kaposvári Törvényszék határozatában jóváhagyta a népszavazás kiírását.

Fussunk neki kicsit messzebbről:

Homatech ezt az üzemet eredetileg Százhalombattán akarta megvalósítani. A vegyi üzemekkel jól ellátott város viharos gyorsasággal üldözte őket el, olyan hatékonysággal, hogy még Pest megye területén sem valósulhat meg a beruházás.

A Zrt. vezetője, István Gábor egyszer csak (sajnos, nem csak egyszer) feltűnt Kaposváron és Szita Károllyal, Kaposvár polgármesterével együtt idén április elsején bejelentették, hogy a Hometech Recycling Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. a város Keleti Ipari parkjában megépíti a gumifeldolgozó üzemét. Tette ezt Szita Károly úgy, hogy semmilyen közgyűlési felhatalmazással nem rendelkezett, még a terület értékesítéséről sem. Igazolva, hogy nem csak áprilisi tréfa volt a bejelentés, sebtiben, április 7-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze, egyetlen napirendi ponttal. Erre a nagy sietségre a civilek és pártok is felkapták a fejüket, és a Városháza előtt kisebb demonstrációval, a közgyűlés alatt a karzatról hangosabb véleménynyilvánítással adtak nyomatékot nemtetszésüknek. A Kaposváron még nem tapasztalt botrányos közgyűlésen persze a fideszes képviselők megszavazták a határozatot.

E „dicső” tettükért álljon itt mindegyikük neve:

Szita Károly polgármester

Egyéni képviselők (1-12 vk.):

Nagy Attila, Torma János, Mihalecz András, Pintér Rómeó, Dr Szép Tamás András, Borhi Zsombor, Csutor Ferenc, Oláh Lajos Imréné, Dér Tamás, Czimmermanné Németh Andrea, Gelencsér Ferencné, Dr Gilber Vilmos

Az igazi problémát az ellenzéki pártok reagálták le a leggyorsabban és azonnal keresni kezdték az együttműködés lehetőségét, némi fejtörést is okozva ezzel a pártok vezető testületeinek, de végül is gyorsan megszületett a megállapodás, méghozzá olyan, mely nemcsak Kaposváron, de országosan is egyedülálló, mivel az ügy melletti kiállásban a DK, az Együtt, a Jobbik, az LMP és az MSZP is azonos platformra került.

Az első népszavazási kezdeményezést formai okokra hivatkozva, gyakorlatilag azonnal visszadobta Kaposvár jegyzője.

A módosított beadványt viszont a Helyi Választási Bizottságnak már vizsgálnia kellett, de természetesen azt is elutasították, mivel szerintük a kérdésre adott válaszból nem egyértelmű, hogy a kaposvári képviselőtestületnek mit is kellene csinálnia.

A kérdés így hangzott:

„Akarja-e Ön, hogy Kaposváron gumihulladék-feldolgozó üzemet létesítsen a Homatech Recycling Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt?”

Szóval a Helyi Választási Bizottság, melynek tagja között szerepel dr. Csillag Gábor jegyző, illetve dr. Fekete László, aki a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara volt elnöke, Kaposvár díszpolgára is, ezt a kérdést nem tartotta egyértelműnek (vagy ők igen, de ……..?)!

Pintér Attila (az MSZP kaposvári elnöke), aki magánszemélyként adta be népszavazási kezdeményezését, törvényességi felülvizsgálatot kért a Törvényszéktől.

Kaposvári viszonylatban közben megmozdult a föld!

Igazi civil szervezet hiányában, Facebook-csoportok alakultak, és rendszeres megmozdulásokat szerveztek. Volt flashmob, autós demonstráció, kismamás tüntetés, és még jelenleg is több szerveződik.

Szita Károly mély hallgatásba burkolózva szemlélte az eseményeket, ebben Gelencsér Attila, Kaposvár egyéni körzetének országgyűlési képviselője is követte, pedig az Együtt még kérte is, hogy foglaljon állást az ügyben (Égő hallgatni a gumiégető kapcsán), viszont a Polgármesteri Hivatalhoz igen közelálló médiacsoporton keresztül (Kaposvár Most, Kapos Extra) folyamatosan ostorozták az ellenzőket, és kizárólag ellenzéki hecckampányról beszéltek. Saját igazuk alátámasztására még közvéleményt is kutattak, ahol válaszadók 56 %-a szerintük a beruházás mellett áll (érdekesség, hogy a párhuzamosan zajló felmérés 89,1%-os elutasítást mutatott ki).

Közben Szita Károly kapott még egy „pofont”, nem várt helyről, mivel kiderültek a Hometech vezérigazgatójának viselt dolgai, mely szerint már jogerősen elítélték egy előző vállalkozásban elkövetett, csalás, magánokirat hamisítás és hűtlen kezelés ügyében (Felfüggesztett börtönre ítélték 2003-ban a Homatech vezérigazgatóját)

A június 9-i közgyűlésen, vélhetőleg érezve a veszélyt, Szita Károly már lényegében azt mondta, hogy szurkol a népszavazási kezdeményezés sikeréért (arról mélyen hallgatva, hogy ő miért nem írta ki ezt a döntése előtt), sőt alá is fogja írni az aláírásgyűjtő ívet, hogy ténylegesen a többség akarata érvényesüljön (Újabb győzelem a Szita-Homatech összeesküvés felett).

Ekkor már vagy tudta, vagy nem, hogy a Kaposvári Törvényszék 06.09-i dátummal, szemben a Helyi Választási Bizottsággal, helybenhagyta a népszavazási kezdeményezést, és törvényesnek mondta ki a kérdés megfogalmazását is. (Természetesen ettől még lehet, hogy sikeres népszavazás esetén a fideszes képviselő testület nem tudja majd értelmezni, hogy mit is kell tennie, de kérhetnek segítséget!)

És, hogy még egy fordulat legyen: A népszavazás lehetőségének hírére a Homatech „lépést” váltott, és az eddigi meggyőzéses irány hirtelen fenyegetőző, feljelentgető retorikába ment át, némi analógiát mutatva a sarokba szorított vad viselkedésével (Homatech tudomásul vesz és fenyegetőzik)

A neheze viszont csak ezután jön, ugyanis helyi választást a Kaposváron választásra jogosultak 25%-ának, egyetértésével, hitelesített aláírásával lehet kezdeményezni. Ez kb. 13.500 érvényes aláírást jelent! Ráadásul ezt 30 nap alatt kell összegyűjteni, ami nagyon nagy szervezettséget igényel!

A nagyszámú aláírásnak viszont meglehet az az előnye, hogy, ha összegyűlik, a Szita Károly vezette közgyűlés meghátrál, és ki sem írja a népszavazást. Egy okkal több, hogy minden erőt beleadjunk!

Mivel a megmozdulásokon sokan jelentették ki, hogy ők Fidesz szavazók (voltak), de ezt már ők sem tudják „megemészteni”, megfelelő elszántsággal és sok munkával sikerre vihető az ügy!

Kaposvárt és környékét két hónapja tartja permanens lázban a Százhalombattáról kitessékelt gumihulladék-feldolgozó, a Homatech ügye. Szita Károly polgármester elbizakodottságában a szokásos óvatosságát félretéve, lendületből próbálta lenyomni a városlakók torkán a szakirodalmi adatok szerint egyáltalán nem környezetbarát, gazdasági hasznot legfeljebb a termékdíjjal való trükközéssel hozó beruházást.

Talán őt magát lepte meg legjobban az az egységes és harcias fellépés, ami – miután szóba jöhető civil szervezet nincs errefelé – az ellenzéki pártok vezetésével szerveződött. Zavarának szinte minden nyilvános fellépésén tanújelét is adja. Most már ő és a helyi Fidesz kétségbeesetten futnak az események után, próbálják magyarázni, utólag igazolni, hogy az egyszemélyi döntés helyes volt.

Ennek a törekvésnek volt az egyik „láncszeme” az a közvélemény-kutatás, amelyet – nyilvánvalóan a városháza sugallatára – az erősen Szita- és Fidesz-közeli „Most Médiacsoport” (Kaposvár Most hírportál, Most Rádió, Kapos Extra ingyenes hetilap) kiadója, a Zselici Forrás Kft. rendelt meg a Real-Pr 93 Kft.-től. A felkért cégről tudni kell, hogy már több alkalommal dolgozott a kaposvári városvezetésnek, pl. ők készítettek tavaly a Rákóczi futballcsapat válságának idején kétmillió forintért egy felmérést, hogy segítse-e rendkívüli segéllyel a város a csapatot nagy bajában. Persze a városvezetés szája íze szerinti arányok jöttek ki: a többség szerint támogatni kell a helyi labdarúgást.

A debreceni közvélemény-kutató céget a Népszabadság cikke és a nyugat.hu egyaránt Fidesz-közelinek írja le, valamint olyannak, akik „szeretnek a megrendelő szája íze szerinti eredményt” kihozni. Ez tükröződött a Kaposvár Moston közölt végeredményben is: itt 56% támogatja a gumihulladék-feldolgozó építését, viszont a cikk alatti kommentekből és a közhangulatból egyaránt lemérhető, hogy ez valószínűleg fals eredmény. Nyolcszáz főt kérdeztek meg, nem tudni, milyen kiválasztási elv alapján, a beszámolók szerint sugalmazott, tendenciózus kérdésekkel „vezették rá” a válaszadókat a helyes útra.

                                                                                             (kép forrása: KaposvárMost)

Zajlott viszont egy másik szavazás is ezzel majdnem egy időben a témában: a Kaposvár – Szólj hozzá! Facebook-oldalon a „Polls for Facebook” eszköz segítségével, háromezer fő részvételével. Itt is a gumifeldolgozó hasznosságáról kérdeztek, de itt a válaszadók elsöprő többsége, 89,1% nemmel válaszolt. Miután az eredmény megjelent a sajtóban, rögtön megjelentek a kommentek a városvezetés támogatóitól, hogy ez „elenyésző”, hogy „csak az ellenzők szavaztak”, „manipuláció”, stb. A hozzászólók többsége persze reálisnak tekintette az arányokat.

Az erősen motivált kritizálók tudatosan figyelmen kívül hagyták a szavazás körülményeit: az oldalon kb. két hétig volt fent a szavazólap, amelyen minden profillal csak egyszer lehetett szavazni. Az oldalt intenzíven hirdették is, tehát nagy valószínűséggel a Kaposváron és környékén Facebookot használó 26-27.000 polgárhoz eljutott, s biztosan megjelent azoknak a hírfolyamában is, akik Szita Károlyt s a Fideszt, netán támogatják. Ők ugyanúgy szavazhattak volna, hogy befolyásolják az eredményt, de csupán 7%-uk tette.

                                                                                                 (kép forrása: Kapos-T)

Lehet, hogy összesen ennyien vannak?

A részvételi arányok is megfelelnek nagyjából a szokásosnak: a Facebookon – nagy szórással – egy-egy bejegyzésre tízből átlagosan egy felhasználó reagál valamilyen módon: kattintással, lájkkal vagy pl. szavazással. Durván harmincezerből háromezren: ez már elég nagy sokaság, még akkor is, ha tudjuk, hogy általában a fiatalabb, iskolázottabb rétegek „lógnak” a Facebookon.

Ismerjük Churchill mondását, amelynek ugyan az Urbanlegends kétségbe vonja a valódiságát: „csak abban a statisztikában hiszek, amelyet magam hamisítottam”. Tény, hogy a közvélemény hajszálpontos feltérképezése szinte lehetetlen, de a mai politikai viszonyok mellett abban szinte biztosak lehetünk, hogy a hatalom által rendelt milliós költségű hagyományos közvélemény-kutatásoknál sokkal hitelesebb és demokratikusabb eredményt várhatunk a közösségi médiától.